Egy kis magyar technikatörténet

Ikerdugattyús CsepelA magyar motorkerékpár gyártás egyik rövidke, de annál érdekesebb fejezete volt az 1950-ben bemutatott CSEPEL 250/U jelzésű motorkerékpár.

A Csepel motorkerékpárok gyártásának újraindulásakor is látható volt, hogy a hogy a kis 100-asok, és 125-ösök mellett igény mutatkozik egy nagyobb, 250-es típusra is. Már 1947-48-ban  voltak olyan prototípusok, amelyekben a Puch által használatoshoz hasonló, negyedliteres, egyhengeres, ikerdugattyús motor dolgozott.

Hosszas fejlesztés után, 1950-ben mutatták be a Csepel 250/U jelzésű változatot, amit napjainkig is ikerdugattyús Csepel néven emlegetnek. A 10 lóerős motor, a kezdetben kuplungkiemelővel szerelt négyfokozatú váltó, a számos import alkatrész alkalmazása,  a gazdag alapfelszereltség, a krómozott alkatrészek sokasága és nem utolsó sorban a fekete helyett megjelenő egyéb színek  igazi luxusmotorrá tették a járművet.

Csepel ikerdugattyúSajnos azonban ezek sem tudták elfedni az ikerdugattyús konstrukció nem kellő kiforrottságát: a hátsó hengernél voltak a legforróbb pontot jelentő kipufogócsatornák, viszont az első henger árnyékolta a hűtést jelentő menetszelet. Az akkoriban használt, kedvezőtlen hőtágulási tulajdonságokkal bíró dugattyúk ezt nehezen viselték és rendszeresen megszorultak a hengerben.

Az ikerdugattyús “nagy kísérlet” egy évet élt meg.